Kedves Sajó Eszter!

A problémám a következő: Kisfiamnál az ünnepek táján új szokást tapasztaltam az eddig is nehezen megszokhatók között. Azt vettem észre, hogy hasra vágja magát és lábait össze-vissza zárogatja, medencéjét odadörzsöli a földhöz, miközben kiemeli fejét és mosolyogva belemélyed e tevékenységbe. Képtelenség kirángatni ebből az állapotból és iszonyú kellemetlen látványnak is. Visít, ha megpróbáljuk elterelni a figyelmét és újrakezdi. Sajnos egész álló nap a túlmozgása miatt is lefoglalhatatlan, de ez az örömszerzési mód felettébb zavaró jelenség. Kérem segítsen, hogy ez valóban az-e amire gondolok, illetve hogy mit tegyünk ellene?

Még egy fontos segítségre lenne szükségem: Szeretném, ha korábban öltözködéskor együttműködő gyermekem ismét "visszatérne" közénk. Milyen trükköt ismer Eszter arra, hogy határozott mondatokkal rá lehessen venni, hogy ne szaladgáljon körbe-körbe a helységben és öltözzön fel, amikor kérem, mert a buszvezető sem szokott várni?

Továbbá kisfiam nem akar egyik pontból eljutni a másikba (pl. lépcsőház kaputól bejárati ajtóig), egyszerűen végletekig ragaszkodik, mintha odaragasztaná magát a helyhez és iszonyú dühkitörést kap, ha már kissé elrángatjuk egy félóra után a helyszínről. Játszani végképp nem lehet vele. A TSMT torna egyes elemeiben sem mutat segítőkészséget. (labdagyakorlatok, első tréningnél tartunk) Kérem segítsen, egyedül nevelem szüleimmel és még igazi segítséget senkitől sem kaptunk ez ügyben.

Segítségét előre is megköszönöm.

Tisztelt Sajó Eszter!

Azért keresem önt, mert jelenleg tanácstalan vagyok, hogy vigyem-e a fiam pszichológushoz vagy esetleg máshova. A probléma a következő: idén kezdte az első osztályt és beilleszkedési probléma merült fel. Kétoldali súlyos dongalábbal született, de eddig ez nem okozott problémát, legalábbis nem tűnt fel. Most ott tartunk, hogy ha tanulásról van szó, akkor bármennyit és bármit képes nagyon gyorsan megtanulni (általában egyszer elég megmutatni, megtanítani). Kiváltképpen a matematikai összefüggések. Viszont a társaival nem jön ki, piszkálja őket, elveszi a dolgaikat, néha verekszik. Ráadásul vannak apróbb kis dolgok (pl. énekelgetés) amik szerinte viccesek, de senki más nem érti. Körülbelül 3 éves korában felmerült az egyik védőnőnél az enyhe autizmus gyanú, de akkor ez el lett vetve. 5 éves korában jártunk pszichológusnál láthatás (apjánál tett látogatás) utáni agresszió miatt, ami nagyon lassan és nehezen (és azért nem tökéletesen) de megoldódott. A kérdésem az lenne, hogy jogos-e részemről a gyanú vagy máshol keresem a probléma forrását?

Tisztelt Széplaki Mirjam és Sajó Eszter!

Kisfiam 8 éves, valós diagnózisunk a mai napig nincsen, a szakértői vélemény nem mondta ki, hogy autista, de szinte csak autisztikus tünetei vannak! A legnagyobb problémám, hogy körülbelül 1 hónapos kora óta üti-veri a saját fejét, ami a mai napig súlyosan fokozódott. Az év minden egyes napján valakinek fognia kell mind a két kezét, mert ha csak egy percre is elengedjük, teljes erőből ököllel ütni kezdi a fejét mind a két kezével, közben természetesen őrjöngve sír. Sok kivizsgáláson voltunk az évek során, de minden leletünk negatív.
Kisfiam súlyosan értelmi fogyatékos, nem beszél, nem jár önállóan, csak ha fogjuk a kezét, nem szobatiszta, és állandó felügyeletre szorul. Rövid időre le lehet kötni a figyelmét, de fél méteres körzetben mindig mellette kell legyen valaki, és csak vele foglalkozni, mert pánikrohamot kap, és ismét rögtön verni kezdi a fejét. Próbáltam bedugni a kezét a nadrágjába, de hamar rájött, hogy ha felhúzza a térdét, akkor abba is bele tudja ütni a fejét, vagy éppen a parkettát fejeli le.  Nappal fejlesztő iskolába jár, ott is sokszor tehetetlenek a gyógypedagógusok és gondozónők. Járunk pszichiáterhez, de a felírt gyógyszerek csak az első héten szoktak csodát tenni, utána ismét visszatér minden a régi kerékvágásba. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy kihez fordulhatnék, mit lehetne tenni ez ellen a probléma ellen. Nem látom a kiutat, mert semmi nem használ, én pedig már tehetetlen vagyok, és neki is már nagyon nagy az ereje, nem tudom lefogni.
Válaszukat előre is nagyon köszönöm!

Sajó Esztertől kérdezném, hogy mi a véleménye az Arbaclofen hatóanyag
alkalmazásáról. Öt éves autista kisfiú unokám van. A fenti hatóanyag kísérletekről az interneten és más sajtóanyagból értesültem.
Kérem szíves válaszát!

Tisztelt Széplaki Mirjam és Sajó Eszter!

Nemrégiben olvastam a Tíz dolog amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál című könyvet. Ebben a szerző többször utal arra, hogy az autista gyermekek viselkedészavarainak hátterében állhat a szenzoros érzékenység. Többször leírja azt is, hogy megfelelő terápiával az ilyen fajta érzékenység korrigálható. Kérdésem az, hogy létezik – e csakugyan ilyen terápia, és ha igen, mi a neve és hol lehet rá jelentkezni. Továbbá azt is szeretném megtudni, hogy nem beszélő és kevéssé kommunikáló gyermeknél feltérképezhető – e valamennyire az, hogy melyik érzékszerve túl, vagy alul érzékeny és hogyan? Köszönöm szépen a választ!